Előző írásaimban kikeltem a mikrohullámok káros sugárzásait túlhangsúlyózók ellen. Ezzel azonban nem akartam azt állítani, hogy ilyen hatások nem léteznek, csak azt, hogy nem feltétlenül olyanok, ahogy azt sokan el akarják velünk hitetni. Ne felejtsük el az ősi mondást: a világon minden dolog káros, megfelelő mennyiségben. A mikrosütő hatásairól szóló korábbi írásomban idézett cikk hivatkozik dr Varga András kísérleteire. Némi kereséssel a egy igen érdekes oldalt találtam. A honlap tetején figyelmeztetnek, hogy csak erős idegzetűek olvassanak tovább. Bevallom, számomra azért annyira nem volt sokkoló se a szöveg, se a látvány, de legalább kevésbé nézek azóta csúnyán a káros hatásról papolókra (de azért még mindig eléggé). Bevallom azt is, hogy némettudásom elég szerény, így csak szemezgetek a cikkből, esetleges fordítási hibáimért elnézést kérek.
Nagyon röviden miről is van szó
A kísérletnek (és sok másiknak) a lényege az, hogy 1 GHz körüli frekvencián besugározzák a megtermékenyített tojásokat, majd kikelés után megvizsgálják a csibéket. Némelyik kísérletben a tojás belső hőmérsékletét figyelték. A kísérleti elrendezés>


Megállapítások
Most akkor hogy is van ez? Korábbi írásaimban védtem a mikrót, most meg ellene vagyok? Egyik sem. Célom az, hogy rávilágítsak arra, hogy még ha nem is értünk eléggé a tudományokhoz, próbáljunk meg néha szkeptikusan és racionálisan gondolkozni. Legyünk óvatosak, de ne túlozzuk el.Veszélyes akkor vagy sem?
Bár nem vagyok biológiai szaki, úgy vélem, sok különbség van egy felnőtt ember és egy tojás között. A tojás egy sejtként kezdi, majd ahogy bioszból tanultuk egyre több sejt lesz benne, végül csirke kel ki belőle. Az embernél ez hasonlóan megy végbe. Az összehasonlítás akkor lenne jó, ha a tojást az emberi petesejttel, vagy a felnőtt csirkét az emberrel hasonlítanánk össze (bár utóbbi esetben azért már elég sok különbség van). Valószínűnek tartom, hogy az emberi petesejtre gyakorolt sugárzásnak hasonló hatása lehetne, bár a méretkülönbség eredményezhet hatásbeli különbséget (az elektromágneses hullámok általában a hullámhosszal összemérhető testekkel hatnak legjobban kölcsön, nem számítva a rezonanciákat, amik inkább magasabb frekvenciákon jellemzőek - márpedig a tojás jóval nagyon az emberi peténél). Bármilyen hatást is gyakorol az egyetlen petesejtre, az befolyásolja az egész test fejlődését. Egy felnőtt ember azonban százezermilliárdnyi sejtből áll. Testi sejtjeinket ért káros hatások legtöbbször csak arra a sejtre terjednek ki (meghal), nem származik belőle komolyabb baj. Kivéve persze ha kellően sok sejtünk hal meg. Másik kivétel, ha a sejt olyan módosulást szenved, amitől rákos burjánzás alakul ki. Egyesek szerint ilyet okozhat a mikrohullám. Ezt nem tudom megcáfolni, hiszen még a rák kialakulásának okait is alig ismerjük, én meg főleg nem. Így egyelőre csak sejtésem az, hogy ennek valószínűsége ekkora teljesítmények mellett ill. ilyen frekvencián csekély - elvégre is fél évszázada használjuk a mikrohullámokat. (Az igazán veszélyes sugárzások, mint az ultraibolya és röntgensugarak, jóval nagyobb frekvenciájúak - ui. a frekvencia arányos a fotonok energiájával, ami a rombolóképességüket is jelenti most). Vannak viszont sejtjeink, amelyek károsodása komolyabb hatással járhat. Az ivarsejteket ért hatások megjelenhetnek az utódokban. Gyanítom, hogy a spermiumokat ért károsodás kevésbé ártalmas, mert a károsodott sejtek hátrányba kerülnek a megtermékenyítésért folyó küzdelemben (ezért nem ajánlanám a fémszálas alsónacit sem), de ha elég sokan károsodtak, vagy a hatás a fizikai képességüket nem, csak a DNS-t érinti, akkor ebből is baj lehet. A petesejteknél minden hatás veszélyes lehet, bár itt is előfordulhat, hogy az életképtelen magzat elvetél, néha észre se veszik, olyan hamar. Viszont a petefészek jobban védett helyen van - ne felejtsük el, hogy az emberi test jól elnyeli a sugárzásokat (vizes közeg), így azok kevéssé hatolnak be mélyre (a csillapodás a mélységgel exponenciálisan, vagyis igen gyorsan nő). Ezért van az, hogy nem hiszek abban, hogy a fejünknél tartott mobiltelefon sugárzása a herékben kárt okozhatna, hiszen a kettő között igen sok szövet van (gyakorlatilag a teljes felsőtest). Azt se felejtsük el, hogy a sugárzás ereje (teljesítmény-sűrűsége) a távolsággal négyzetesen csökken. A mobilok káros hatásairól számos cikk jelent meg - ezek azonban sok hatást nem vettek figyelembe. Az archoz érő telefon nem csoda, hogy megváltoztatja a bőr ellenállását (erről az árnyékoló kütyüs honlap videójában szóltak), hiszen attól izzadhat az ember. A napi négy órányi telefonálás sem biztos, hogy a mikrohullámok miatt váltott ki spermium-csökkenés, ha egyáltalán igaz a cikk! (Sajnos, megjelennek időnként kamu cikkek is, ilyen volt pl. a mobilokkal tojást sütő csoport esete is, akik egyfajta tréfának/pszichológiai kísérletnek szánták a dolgot.) Szerintem aki ennyit telefonál, az biztos "nagyon fontos személy", értsd, az egész napja be van táblázva, ideges, stresszes, keveset sportol, netán hiányosan étkezik, nem alszik jól, stb. Az ilyennél nem csoda, ha káros hatásokat mutatnak ki. Csak épp nem biztos, hogy az az ok, amire gondolnak.Tanácsok
Milyen tanácsot adhatok konkrét mérési eredmények híján? Azt hiszem, hogy némi gondolkodással bárki megtalálhatja a középutat az túlzott óvatosság és a nemtörődömség között. Kismértékű óvatosság nem okozhat kárt. A bekapcsolt mikrosütőtől nem árt, ha minimum pár méter távolságot tartunk (otthon pl. az előszobában tartjuk, nem a konyhában). Kétszer olyan távol állva a mikrótól már csak negyedakkora sugárzás ér minket. A korábban idézett cikkben leírt 20 métert nem tartom reálisnak, sem azt, hogy dobjuk el a sütőt. A gyerekeknek valószínűleg még jobb, ha távolmaradnak a mikrótól. A mikróban szárított macska esete eléggé közismert (bár gyanítom, hogy csak városi legenda), ne próbáljuk ki (nagy mikrójuk lehet amcsiknak, vagy kicsi a macska). Szintén ismert az egyszeri hotdogos esete is (szintén nem tudom, hogy igaz-e), aki kipeckelte a mikró ajtaját, hogy gyorsabban menjem a sütés (ti. az ajtó zárásának érzékelőjét), így mellbevágta a mikrohullám, és idővel komoly bajai lettek (nem emlékszem, hogy bélrák, fekély, vagy mi, de csúnya). Ilyesmivel aztán valóban nem érdemes kísérletezni - ami a csirkét megsüti, az minket is!A mobiltelefont sem hiszem, hogy el kéne dobni. Nem árthat, ha irodában vagy otthon nem az övünkön vagy nyakunkban hordjuk, hanem kitesszük egy asztalkára (bár így adott esetben jobban ráláthat az ágyékunkra). Jó tudni azt, hogy a mobil mindig igyekszik visszaszabályozni a kimenő teljesítményét a jó kapcsolathoz szükséges minimumra, tehát ahol alacsony a térerő, ott erősebben fog sugározni, ahol magas, ott gyengébben. Ha sok időt töltünk el olyan helyen, ahol egyáltalán nincs vétel (pince, barlang), akkor legcélszerűbb kikapcsolni. Híváskezdeményezéskor is legjobb tudomásom szerint erősebben ad (ilyenkor el szoktam tartani a fejemtől, úgyis jó pár másodpercig tart, amíg létrejön a kapcsolat). A fentebb említetteket is fontoljuk meg, miszerint a telefonálás ha nem is biztosan, de az ahhoz kapcsolódó életmód lehet káros. Autóvezetéskor vagy zebrán való átkeléskor is igen veszélyes lehet a telefonálás, bár erről már elég sok közlemény jelent meg a sajtóban is.